Irány Németország!

Bécs után pár hét pihenő következett, melyet Kincsem Gödön töltött Hesp tréningtelepén. Robert 30 év alatt annyira elmagyarosodott, hogy angol barátai elneveztek Mr. „Bob Csárdás”-nak.

A Hesp család 1874 őszén bérelte ki a területet és a kilenc gyerek – öt fiú és négy lány – is kivette a részét a lovak körüli munkából. A telepen három pályát építettek ki, egy rövid egyenest, egy klasszikus 2800 métereset, ide Blaskovich Ernő egy fatornyot építtetett, hogy jobban szemlélhesse a „traininget” és egy 3000 méternél is hosszabbat. Itt folyt a szakmai munka.

A magyar sajtó írja 1877 nyarán:

„Az ausztriai Sportlapok még mindig sajnálkoznak rajt', hogy Kincsem nem megy Angliába; holott tudhatnák, hogy ott egyetlen valamire való jó versenyt sem találhatna már, hol korteher alatt futhatna első rangú lovakkal. Handicapben pedig — valószínűleg túlterhelve, — és 2od 3-ad rangú lovakkal futni — semmi felvilágosítást sem nyújtana. Mivel idehaza a monarchiában szünidő van egész szeptemberig” egy hónap múlva már Németországban versenyzett Kincsem."

Felvetődött a hosszabb utazásokkal kapcsolatban, hogy a „bádeni-vízmizéria” kapcsán szállítsanak-e ki gödi ivóvizet Kincsemnek. Mivel hatalmas mennyiségekről és terhekről volt szó, végül ezt az ötletet Dr. Hecker Walter szerint elvetették. Hesp angliai útjuk alkalmával is forralással tette ihatóvá az albioni vizet Kincsem számára.

Egy „primadonnának” végül is kell, hogy valamilyen szeszélye legyen! Kincsemnek az „iszap szagú” gödi víz és egy tarka macska volt a gyengéje!

Június 24-én Hannoverben, a 11.200 Márka díjazású Grosser Preis von Hannoverben, 3000 méteres távon Prince Grégoire, Konotoppa, Double Zero és Recorder társaságában állt a starthoz Kincsem, lovasával Maddennel. Megjegyzem Henckel gróf ide is követte őt!

Korabeli tudósítás a versenyekről:

„A távírda meghozta a hannoveri 3 napi versenyek eredményét s mindjárt az első napról gr. Sztáray Hírnökjé-nek egy győzelmét hirdeti, melyet 77 kilo roppant teher alatt vívott ki úrlovarversenyben a németországi idősb lovak felett. Br. Orczy Légyott-jának kedvezőtlen találkozója volt a »Preis von der Bult-«ban Wunderhornnal, utolsó nap azonban a Vigaszversenynyel kárpótolta magát.

A nagydíjban Blaskovics úr Kincsemje minden látszat szerint ép oly könnyen győzött itt is, (a távirat 8 lóhosszat emít) mint másutt.

19 ló volt nevezve, s köztük a legjobb idős német lovak: Recorder, Double Zéro és gr. Henckel Konotoppája.

A távolság közel 2 mfld (3000 méter) volt, mint а bécsi 1000 aranyban, s Kincsem itt 56 kilót, tehát 6 kil.-mal többet vitt, mint ott, míg ellenfelei 66, 65 és 64 1/ 2 klgt, tehát egyrészök kevesebbet vitt, mint a bécsi futamban Hírnök (69) és Talisman (66.)

Prince Grégoire vezetett sebes iramban, mögötte Konotoppa, Kincsem a harmadik helyen. A szemközti oldal felén Kincsem felment a vezetőhöz, s még mielőtt a vasutat elérték volna, már ő járt elől, a legalaposabban megnyújtva Henckel gróf Konotoppát és Recordert, a forduló előtt már három hossz előnye volt, és ezt az egyenesen egyre növelte, mire kidőltek mögötte mind; hat hosszal nyert, Konotoppa második, Double Zero harmadik lett. Kincsem tehát tehervivési képességének hosszabb távolságra újabb bizonyítványát adta. Meg kell még említenünk, hogy Recorder előtte való nap a nagy Handicap-ben br. Oppenheim Gastgeberjét, melyet a németországi lovak közül hosszú távolságra a legjobbnak tartanak - egyenlő teher alatt megverte; s így az idősb lovak között sem találkozik egy sem, ki Kincsemnél győzősb volna.”

Brenyó József, több (nem csak) lovas (pl. "A Kisbéri Ménes története", "Kincsem", "A bábolnai Arab ménes", "A magyar galoppsport története") kötet szerzőjének, szerkesztőjének a sorait közöljük a nagy napig, azaz március 17-ig, Kincsem születésének 150. évfordulójáig.