Három a magyar igazság Iffezheimben is!

Kincsem következő versenyére, a híres és patinás német lóverseny-paradicsomban, a Baden-Baden melletti Iffezheimben került sor. Itt, ahol a százados tölgyek árnyéka hűsíti a levegőt, a forró magyar nyárból az esős Schwarzwaldba érkező lovainkat most is bágyadttá tette a mikroklíma hirtelen változása. 

Ráadásul mikor Baden-Badenbe utazott, akkor Kincsemmel még minden alkalommal történt valami különleges dolog. Első ízben majdnem 48 órán át nem ivott, s kis híján szomjan halt! A második kirándulásánál útközben eltörött a vagon tengelye, a harmadik esetben pedig a Prince Giles the First-tel vívott holtverseny és az azt követő megismételt futás a kutyatámadással borzolta a kedélyeket. 

Ugyan hogyan lehet még fokozni az izgalmakat, ugyan mi következhet most? Vetődött fel teljes joggal a kérdés, Robert Hesp és az augusztus 31-én ideérkező Blaskovich Ernő fejében! 

Lelki teher volt az is, hogy Kincsem az 1879. szeptember 2-án megrendezett versenyben címvédőként állt a starthozt. Nem sok ló (1*) nyerte el a Grosser Preis von Badent egymás után három alkalommal, s neki most minden esélye megvolt rá.

A kis magyar nemesnek, Blaskovich Ernőnek ezúttal egy herceggel és két báróval kellett megütköznie a zöld gyepen. Bármennyire is ajnározták szeretetükkel az emberek a mi sárga kancánkat, egyre többen spekuláltak arra, hogy egyszer csak-csak megszakad ez a sikerszéria, mely immár három versenyévadban a bukmékerek rémálma lehetett! 

A nagydíj 22.300 márkás tetemes nyereménye, a fejedelmi aranykupa és a 3200 méteres táv egyaránt tiszteletre méltó kihívás lónak, lovasnak, trénernek egyaránt, nem beszélve a tulajdonosok szempontjairól. 

Az ötéves Kincsem ebben a versenyben is jókora engedményt adott ellenfeleinek. A Norddeutsches Derby nyerője, a 3 éves sárga kanca, Künstlerin például 13 ½ kilogrammal kevesebbet vitt nála, ráadásul lovasa a „Wunderstute”-t kiválóan ismerő Madden volt! Aki telekürtölte a várost azzal, hogy végre most minden esélye megvan arra, hogy legyőzze Kincsemet.

Így érkeztünk el a verseny előtti negyedóráig, amikor is Kincsem rengeteg nézőtől körülvéve, a tömeg gyűrűjébe zárva várta a nyergelést. 

Fiatal lovasa, az angol Wainwright a nassaui herceg pavilonja mögött, ahol éppen Künstlerint nyergelik, találkozik ennek trénerével, Charles Hayhoe-val és lovasával, Madden-nel. A három angol kezet fog, majd néhány szót vált, ezt észreveszi Kincsem lóápolója, „Kincsem-Franzl”, és jelenti mesterének. 

Az amúgy is izgatott Hesp gyanút fog, neki ennyi éppen elég, azonnal félrehívja Wainwright-et és ráparancsol, hogy a dresszt és a sapkát azonnal vesse le, és adja át Busby-nek, aki helyette fogja lovagolni Kincsemet.

Óriási megszégyenítés!

A kis könnyű terhű fiúba, mintha villám csapott volna, kitörő zokogásba fullad.

A nyergelőben izzik a levegő, ebben a forró légkörben mindenki gyanús, aki él és mozog. Így vonul ki a pályára, a négy induló: Künstlerin, Kincsem, Hessenpreis és Rococo. 

A start után Rococo vezet Kincsem előtt, mögötte egy hossznyira, a lassú iram miatt az erősen fogott Künstlerin, tőle egy hossznyira Hessenpreis. A tribünök előtt és egészen a szemközti oldal végéig a sorrend változatlan. A rastatti forduló előtt Kincsem felzárkózott Rococóhoz, ebben a szempillantásban Künstlerin is megjelenik Kincsem jobb oldalán, az egyenesbe érve pedig Rococo eltűnik. A két ló együtt jön a távoszlopig, ahol Busby erélyesen felszólítja Kincsemet, ámde Künstlerin Maddennel szívósan tapad a kanca oldalához, sőt az indulók számait jelző felső táblánál, ahonnan már csak húszhossznyira van a cél, Künstlerin feje van elöl, és a Kincsem kiáltásokat túlharsogja a Künstlerin! Künstlerin!

Busby életre-halálra lovagol most, de lám egyszerre még Hessenpreis is mellettük terem. Azonban nem lenne a „Csodakanca” csoda kanca, ha nem nyert volna! Ugyanis Kincsem világklasszisát újra igazolva a legutolsó pillanatban előreszökve kinyúlik, és háromnegyed hosszal nyeri a versenyt! 

„Ez Künstlerin számára majdnem a dicsőség pálmája lehetett volna – jegyzi meg a Sporn újságírója –, ha Hessenpreis és Rococo nem lettek volna olyan közel hozzájuk a célban.” 

Amikor Künstlerin ownere, Hohenlohe herceg alig valamivel a cél előtt lova fejét elöl megpillantotta, majdnem elájult. A három másik jockey egy kézre dolgozott, minél lassabban, minél tovább menni, és így is történt, Rococo az utolsó 800 méterig nagyon mérsékelt iramban vitte a társaságot, és a nyerő oldalra befordulva, még mielőtt Busby sebesebb lendületbe hozhatta volna Kincsemet, Madden ismert erélyével elugratva Künstlerint, a nyakán termett. 

A lezajlott küzdelem valójában Madden harca volt Kincsemel, nem pedig Künstleriné. Más lett volna a verseny, ha az iram erős, és akkor is, ha Busby nem tartja be az utasítást, s előbb menni kezd. A jockey először lovagolta Kincsemet, nem merte áthágni az instrukciót.

Madden később, erről csak annyit mondott: „Ha életemben jó versenyt lovagoltam, akkor ez a Künstlerinen volt, 1879-ben Baden-Badenben.” 

A győzelemmel végződő ádáz tusa után a jelen lévő „magyar” urak, Franz Lichtenstein, Kinsky Zdenkó és Károly, Ottó Stockau, Baltazzi Arisztid és Hector, Festetics Tasziló, Csáky Béla és Sztáray János még sokáig ünnepeltek és ízlelgették a dicsőség édes ízét. 

(1*) Oleander – 1927, 1928, 1929-ben. 

A csatolt fotón Künstlerin, (sárga kanca, szül. 1876., apja: Flibustier, anyja: Arcadia, nevelte Graf Tschirschky-Renard). Arról vált híressé, hogy a Badeni Nagydíj finisében nagy küzdelemben pár pillanatra Kincsem elé került, s végül csak 3/4 hosszal kapott ki Kincsemtől. 

A képet Heinrich Anselm Schnaebeli készítette Berlinben.

Brenyó József, több (nem csak) lovas (pl. "A Kisbéri Ménes története", "Kincsem", "A bábolnai Arab ménes", "A magyar galoppsport története") kötet szerzőjének, szerkesztőjének a sorait közöljük a nagy napig, azaz március 17-ig, Kincsem születésének 150. évfordulójáig.