Mindenhol jó!

A „Csodakanca” útja Badenből egy másik németországi versenytérre, Frankfurtba vezetett. A nemzetközi galoppsajtó eddigre már felfigyelt Kincsem hihetetlennek tűnő veretlenségi szériájára.

Mr. Langley, a badeni versenyekről tudósító angol szakújságíró is megtekintette Kincsemet és a látottak alapján a következőket írta a Morning Postnak a turf riportba:

„Meggyőződésem, ha Kincsem nevezve van az Epsom Derbyre és Párizsban a Grand Prix-re, úgy e két versenyt ismét magyar ló nyeri.” Továbbá azt is közölte, hogy 10.000 fontot ajánlottak a kancáért!

Tchetvertinski orosz herceg pedig Badenben azt az ajánlatot tette, hogy Kincsemért bérleti díjat fizetne az év hátralévő részében és kiviszi Angliába, hogy ott összehozzon egy match-et Silvio-val, az idei év angol Derby-nyerőjével. Ajánlata 30.000 forint volt.

Blaskovich Ernő válasza borítékolható volt! „Kincsem nem eladó!”

Az élet ismétli önmagát, a közelmúltban is volt egy világhíres versenylovunk, aki sohasem volt eladó! Tulajdonosa a világ minden kincséért sem vált volna meg tőle!

Pályafutását a szakértők Kincsem életéhez hasonlították. 2008. decemberében a világranglista harmadik helyén állt. Európában a legjobb eredményt elérő ló volt. Becsült értéke 5 millió euró, mintegy 1,5 milliárd forint volt.

Overdose-ról szeretnék megemlékezni most.

A Lóversenyszervezők Nemzetközi Szövetségének (International Federation of Horseracing Authorities) világranglistáján, amely a 2008. november 1. és 2009. május 17. között lefutott versenyek alapján készült, az összesített rangsorban Overdose – valamennyi távot, évjáratot és kontinenst tekintve – a tizennegyedik helyen állt. A négyévesek között az ötödik, az európai lovak között a negyedik, a rövidtávú lovak között pedig a harmadik volt.

A következő történetet hiteles forrásból Overdose trénerétől, Ribárszki Sándortól hallottam: „3 éves volt Dózi, amikor ősszel Rómában, Premio Carlo & Francesco Aloisi, Group III.-mas versenye után, amit Suborics-csal tíz hosszal megnyertünk, a versenyigazgató udvariasan félrehívott, hogy telefonon keresnek. A vonal túlsó végén, Paolo Benedetti ügynök gratulált és közölte, egy komoly vevő nevében beszél és holnap reggel átutalnának 3.5 millió Eurót Dóziért."

Mikóczi Zoltán, a tulajdonos azonban elutasította az ajánlatot.

De térjünk vissza 1877-be Frankfurtba, Kincsem huszadik versenyének színhelyére, az Alte galopprennbahn-ba. A futamot szeptember 8-án rendezték.

A magyar sajtó szűkszavúan tudósít:

„A frankfurti versenyek kedvezők voltak a magyar-osztrák lovakra. … Kincsem a nagy díjat játszva hozta el”

Wäldchens Preis 7600 márka. 2400 méter.

(11 nevezés.) 

Blaskovics Ernő úr 3é. s. k. Kincsem, 55 kg, Madden, 1.

br. Bethman 3é. p. m. Pfeil, 55.1/ 2 kg, Butters, 2.

br. Oppenheim Schnelläufer, 49.1/2 kg. Sopp, 3.

Pfeil hatalmas iramban mutatja az utat, mögötte Kincsem és Schnelläufer, nemsokára már nyolc hossz választja el a vezető Pfeil-t a másik kettőtől, a második körben Madden kezd felzárkózni, az utolsó fordulóban otthagyja Pfeil-t és tíz hosszal nyer.

Akármilyen könnyű volt is a győzelem, Kincsemet most erősen lovagolni kellett, amiből a németek arra következtettek, hogy immár érzi megerőltető versenysorozatát, húsz győzelemmel a lábaiban pihenőre szorul.

Viszont amint hazaért, Gödön éppen olyan frissen dolgozott Kincsem, mint máskor annak előtte.

Igaz a mondás lovakra is: Mindenhol jó, de a legjobb otthon! 

Brenyó József, több (nem csak) lovas (pl. "A Kisbéri Ménes története", "Kincsem", "A bábolnai Arab ménes", "A magyar galoppsport története") kötet szerzőjének, szerkesztőjének a sorait közöljük a nagy napig, azaz március 17-ig, Kincsem születésének 150. évfordulójáig.