Anglia meghódítása, avagy Szentmártontól Goodwoodig!

Kedves Olvasóim! Mérföldkőhöz érkeztem ezzel az írással, mert majd’ 150 év távlatából Kincsem egyik legjelentősebb versenyéről fogok tudósítani. Sajnos nem lehet minden izgalmas és érdekes részletet bemutatni ezen a fórumon, mert az „angliai kalandról” külön könyvet lehetne írni. Ennek ellenére nem fogom vissza magam, nyeregbe fel!

A hazai sajtó heteken keresztül tudósított az előkészületekről. Az utazás, a megérkezés, az akklimatizálódás eseményeiről, az angol sajtó és a sportélet reakcióiról, Kincsem fogadtatásáról, az ellenfelek lehetséges taktikájáról, illetve a magyar „sportsmannok” kiutazásáról és persze magáról a verseny lefolyásáról, a Goodwood Cup-ról.

Robert Hesp-nek valószínűleg nagy öröm volt szülőhazájába visszatérni, abban a közegben jönni-menni, tenni-venni, amelyben felnőtté cseperedett és amiért értelemszerűen olykor gyötörhette a honvágy. Aztán számára ez az út egy közkeletű mondás cáfolatává is vált, hiszen innentől rá többé már nem volt érvényes a, „Senki sem lehet próféta a saját hazájában” igazsága! Francis Cavaliero, aki az út szervezője, diplomatája, és a bécsi udvar bizalmasa volt, szinte lubickolt ebben a szerepkörben. Kincsem hiába volt Kincsem, e két ember nélkül még Fortuna is tehetetlen lett volna.

Nézzük akkor lépésről-lépésre, hogyan alakult ez az expedíció!

Kincsem és Csalogány 1878. június 28-án a Rotterdam és Harwich között, szép csendes időben kelt át a csatornán. Stílusosan azt írták az újságok: „Waternymph lányához kegyes volt a tenger”.

Június 29-én, szombaton már meg is érkezett a két ló Newmarketbe. Vasárnap délelőtt, mialatt Hesp a templomban az Egek Urához fohászkodott kancája győzelméért, Kincsemen a rosszullét jelei mutatkoztak.

Ez azonban gyorsan elmúlt, úgyhogy másnap, hétfőn, július 1-én reggel, Csalogánnyal sétára indulhatott. Július 3-án, szerdán már jobb galoppot ment vezetőlovával, és pénteken, július 5-én a versenypálya melletti gyepen egy két és fél mérföldes sebes munkát végzett, szintén vezetőlova társaságában. „A kanca kiváló jelenség" – írta a londoni The Sportsman – csodálatos, könnyű és alacsony a galoppja, ami Achievementéhez hasonlít.”

Majd később: „Galoppja térölelő és gyors, munkáján meglátszik, hogy azt könnyen végzi, azt a benyomást keltve, hogy a Cup két és fél mérföldjén végig ki fog tartani.” Cavaliero július 5-e óta már szintén Angliában tartózkodik, részben telivérek vásárlása céljából, de legfőképpen azért, hogy Kincsemre ügyeljen.

A newmarketi gyakorlópályák környéken lévő ménesekben a kancák és a csikók járványos megbetegedése ütött ki, emiatt Hesp a főhadiszállását máshová akarta áttenni, legjobb lett volna Goodwood. Cavaliero kérésére a Goodwood Park ura, Richmond hercege megengedte, hogy a park kapui Kincsem számára már tizennégy nappal a meeting előtt megnyittassanak, amire eddig még nem volt példa.

A Duke Cavalierót a legidősebb fiához, Lord March-hoz utasította, aki kiadta „Land Steward” -jának (mi jószágigazgatónak mondanánk) az utasítást a galopp pályák szabaddá tételére. A „Land Steward” figyelmeztette Cavalierót arra is, hogy a lent fekvő pálya egy részén az üregi nyulak lyukai még nincsenek mindenütt betömve.

Hesp Singletonban istállózott be, az átköltözéssel nagyon meg volt elégedve. Kincsem pedig formálisan örülni látszott, hogy a gödi mély Duna-homokot a földkerekség legrugalmasabb gyepével cserélhette fel, és úgy ment a hullámos réteken, mint soha azelőtt. Kincsem már fél négykor kinn volt a pályán Csalogánnyal, de még ez sem bizonyult elég korainak ahhoz, hogy a kíváncsi szemek elől rejtve maradjon.

Amint a „racing tout”-tok, a lóverseny titkainak kikémlelői meglátták Maddent az istállóajtóban, gyorsan felnyergelték ponyjukat, befogtak járműveikbe és vágtattak megfigyelő helyeikre. Őket követte a munkatudósítók, érdeklődő szakemberek és tippszterek népes tábora.

A kanca nem is sejtette, mi minden megy itt végbe körülötte, neki csak egy dolog nem tetszett, az ivóvíz. Hesp erre felforraltatta és lehűttette, ezt már a kanca szemmel láthatóan örömmel megitta. A nagyszerű angol széna és a remek zab még fokozta a szinte csillapíthatatlan étvágyát. Az erős munka folytán húst nem szedett magára, ellenben izmosodott. Az, hogy alaposan fel volt húzva, az az utazás, a klímaváltozás és a kemény munka természetes következménye volt.

A „Cup”-ra összesen tizenhét lovat neveztek, a jókból csak Isonomy, Silvio és Jeanette hiányzott, a tizenhat induló közül Kincsemre igazán csak Verneuil volt veszélyes. A franciáról egészen Ascotig nem derült ki, hogy igazán nagy ló, de itt kedden, június 18-án a Gold Vase-ben, majd csütörtökön, 20-án, a Gold Cupban, valamint pénteken, 21-én, az Alexandra Plate-ben valóságos Gladiateur módjára szórt el mindent, Silviót, Hamptont és a többit.

A mén ascoti teljesítménye: három győzelem egy meetingen – az angol meetingek négynaposak, ez történelmi forma-szenzáció volt, előtte csak egy ló volt képes erre, 1867-ben Goodwoodban, utána is csak Horpets Beauty tudta teljesíteni 1911-ben Ascotban.

És itt meg kell állnunk egy pillanatra, az, hogy ebből a 17 lóból a startig csupán 3 ló maradt állva, bizony Kincsem nimbuszának volt köszönhető mert a „nagy” ellenfelek sorra visszaléptek!

A Cupban a verseny napjára nyolcan maradtak állva: Verneuil, Hampton, Lord Clive, Lady Golighty, Pageant, Kincsem, továbbá a teljesen esélytelen Zucchero és Mida. Verneuil ellenére sem Hespben, sem Maddenben, akik a legjobban ismerték Kincsemet, egy pillanatra sem ingott meg a bizalom.

Madden kérkedve hangoztatta jockeytársai előtt: „Meglátjátok ti a célban, hogy néznek ki a kancám hátsó patái.” Festetics Tasziló newmarketi istállójából mindent vitt, aminek négy lába volt, öt lovat rendelt Goodwoodba. A meeting jól kezdődött, július 30- án a nyitóversenyt, a Craven Stakest meg is nyerte mindjárt Capillaire-je.

A Cup napján csütörtökön, augusztus 1-én gyönyörű időben nagyszámú közönség lepte el a teret, jelen volt Richmond herceg is, a walesi hercegnő, hercegek, a főurak és sportemberek zöme, Németországból Friedrich Hahn gróf jött el.

"A smaragdzöld pázsiton vakítóan pompás hölgykoszorú ragyogott, a reggelizőasztalokra a bőség öntötte ki szaruját, ott állt minden, mi szem-szájnak ingere.”  - írták a korabeli lapok.

A jelen lévő magyarok hatalmas összegekkel fogadják Kincsemet, Cavaliero is elhelyez 700 fontot, amiből 600 komissió, 100 pedig a sajátja. Még Blaskovich is fogadott lovára 100 fontot, és ezt önmaga vitte a ringbe.

Az első futam 12 óra 45 percre van kitűzve, és ugyanebben a percben törlik Verneuilt, mert az éj folyamán baleset érte. 12 óra 55 perckor Lord Clive is kivált, 1 óra 22 perckor Hamptonért jelentenek bánatot. Kincsem tehát nemcsak Verneuiltől szabadult meg, hanem Hamptontól is. Hogy szerencséje volt-e, vagy szerencsétlensége, ez már sohasem fog kiderülni, egy azonban bizonyos, titánok küzdelme maradt el.

A versenyre végül csak három lovat nyergeltek: Pageant-ot 8 stone 11 fonttal, lovasa Tom Cannon, Lady Golightlyt 8 stone 7 fonttal, lovasa Fred Archer és Kincsemet, 8 stone 7 fonttal, lovasa Madden. Kincsem ebben a mezőnyben mint outsider indult, Gretton ugyanis erősen fogadta Pageant-ját, és az ő pénze minden külföldi tétnél jobb ajánlás volt.

Pageant ilyen jól még soha nem nézett ki, s tekintve, hogy csak 4 fontot kellett leadnia Kincsemnek, trénere, Porter teljes bizalmát bírta, Lady Golightly nagyon könnyűnek tűnt.

Kincsemet messze hátul, a paddockban nyergelték. A felcanterezésnél Kincsem szokása szerint lusta és hanyag, rossz benyomást kelt, mire a ringben „Seven to two” a kínálat.

Nézzük, hogyan tudósított a versenyről a korabeli sajtó!

A zászló lecsapódott, Pageant vezet lassú iramban, mögötte Kincsem, hátrébb Lady Golightly. Az egyenesbe érve a Lady teljesen lemarad és most úgy néz ki, hogy a két ló között hatalmas küzdelem fejlődik.

Az állványokhoz közeledve Kincsem megvertnek látszik, mire Madden teljes erejével kezdi lovagolni, a kanca engedelmeskedik, lendületbe jőve szinte elrepül Pageant mellett és két hosszal biztos nyerő.

A harminchetedik ütközetéből visszatérő hősnőt általános figyelem és hömpölygő tömeg kíséri. Az All Right után frenetikus ováció következik.

„Kisbér két évvel ezelőtti győzelme Epsomban más lapra tartozik, a mén a Doncaster St Leger-nyerő Wenlock féltestvére, Newmarketban lett idomítva, tehát félig az övék volt. A még alig nagykorú „ownere” közöttük élt, erős gambler (szerencsejátékos). De most ismeretlen tájról, az Isten háta mögül, Gödről érkezett a ló, a nyár fő eseményére, Goodwoodba, amelynek pénzértéke nincs is, de híres kupája miatt nagy a becsülete, jött pedig a kanca két, tőlük suhanc korban elvetődött istállófiúval, akikből távol hazájuktól lettek emberek, a soha nem fogadó tulajdonos imádja a lovat, és csak azért is nevel, versenyez. A kancáját, amely sem otthonában, sem Németországban ellenfélre nem talált, kiteszi a vasút, a hajó, a hegy-völgyes pálya viszontagságainak, csak azért, hogy a legjobbakkal kipróbálhassa, és íme: itt is nyerő! Ennél a jelenetnél megtörik a hűvösen udvarias Albion ellenállása, és olyan taps és tetszésnyilvánítás zúg Sussex tölgykoszorús halmain, amilyenben idegennek itt még nem volt része.”  - írja az angol sajtó.

Az Illustrated London News Kincsem Goodwood-i győzelméről tudósít

Számtalan kar emeli magasba Blaskovich Ernőt, hadd lássa őt mindenki, amiben a bookmékerek is segédkeznek, hálásak neki, hogy a favoritot megverte, Richmond herceg, a főurak és sportsmanok egész raja meleg kézszorítással üdvözli a „noble ownert”, a nemes tulajdonost, aki oly messze földről hozta el neveltjét nemes küzdelemre.

Felhasznált irodalom: Dr. Hecker Walter, Híres versenylovaink - Kisbér - Kincsem - Imperiál - Overdose

Brenyó József, több (nem csak) lovas (pl. "A Kisbéri Ménes története", "Kincsem", "A bábolnai Arab ménes", "A magyar galoppsport története") kötet szerzőjének, szerkesztőjének a sorait közöljük a nagy napig, azaz március 17-ig, Kincsem születésének 150. évfordulójáig.