Fel az Ezüst pajzsra!

Kincsem 1879. június 5-én, csütörtökön, Dagmar, Altona, Purdé, Csillár és Bébé társaságában Hoppegartenbe érkezett. Itt a lovak az Union Gestütbe lettek beistállózva. Június 7-én, szombaton, röviddel a kétnapos hosszú út után, Kincsem az Adonis-pályán dolgozott Dahlwitz mellett.

Kinézése, mozgása bámulatba ejtett mindenkit, akciója lendületesebb volt, mint bármikor, a toll könnyűségével repült a gyepen, olyan friss volt és víg, hogy Wainwright alig bírta fogni.

„Hatalmas alkat, erős lábakon áll, óriási fara kidomborodik, nyakát, amely kinőtte az állkapcsával való merev összeköttetést, hajlottabban hordja” – írták a németek.

Berlinben korábban 1829. június 17-én futották az első versenyeket, a zehlendorfi mezőn, Steglitz és Lichterfelde között, a Verein für Pferdezucht rendezésében. A versenyeken általában jelen volt a porosz király, az orosz cárné, valamint Vilmos porosz királyi herceg.

I.Vilmos most, mint német császár az ötvenedik évfordulót ünneplő jubiláris meeting harmadik napján, 1879. június 17-én, kedden, az általa alapított „Silberner Schildben” (Ezüst Pajzs) látni akarta Kincsemet. Eddig ugyanis nem volt alkalma effélére, miután a kanca csak egyszer futott Berlinben, igaz, akkor éppen itt kezdte meg dicsőséges pályáját 1876-ban.

A versenyfeltételek értelmében a győztest az Union Club lefestette, de az alkotó tiszteletdíját, az 1.500 márkás honoráriumot magából a 12.900 márkás versenydíjból tartották vissza.

Az ezüst pajzs sem lett a győztes ló tulajdonosáé, mert a propozició a következőképpen szólt: „A győztes egy évre veszi a pajzsot birtokába, a következő évben a nyerőnek a pajzsot védenie kell, vagy 300 márka bánatot kell fizetnie, aki viszont három ízben nyeri meg a pajzsot, annak az végleges tulajdona lesz.”

A díjért Kincsemen kívül még Altona és a kis igénytelen Vitus is indult a 2400 méteres távon. Lovasaik és a terhek az előbbi sorrend szerint, Wainwright 63 ½ kg, Busby 60 ½ kg, és Whitley 62 kg.

Az udvari különvonat háromnegyed ötkor robogott be Hoppegartenbe, dőlt a zápor, mintha dézsából öntenék, akárcsak ötven évvel ezelőtt, amikor szintén ilyen viharos idő kerekedett.

Nézzük hogyan tudósított a korabeli sajtó a versenyről!

Villámlás és égzengés közepette adta meg Hermann Wackerow a jelet az indulásra, Kincsem azonnal az élen, mögötte pár hossznyira Vitus és Altona. A Henckel-oldalon egészen a dahlwitzi sarokig ez a sorrend, itt Vitus visszaesik, Kincsem végig elöl futott, és három hosszal könnyű nyerő marad, Altonát húsz hossz választja el Vitustól.

A közönség, abban a hitben, hogy ez a kanca 50. győzelme, valóságos extázisban tombolt, pedig ez csak a 49. volt, de a taps és a „Hoch” nem akart szűnni.

A császár is közelről akarta látni a „Wunderstutét”, Hesp azonban nem tudta a kancát egészen az udvari páholy alá vezetni, a bírói emelvény előtt állt meg vele, ahol Jungfer Marie von Baden, fehér rózsákkal és búzavirággal, a Blaskovich-színekkel ékesítette fel homlokszíját.

I.Vilmos császár vizslató szemekkel sokáig nézte Kincsemet, látszott rajta, ahogy gyönyörködik benne, örült, hogy ilyen jó ló futott az ő díjáért, s azonnal kérette tulajdonosát.

Blaskovich Ernő sajnos nem volt jelen, így elesett egy második császári gratulációtól, helyette Sztáray János gróf mondta el a császárnak a híres ló történetét. Utána a Felség igen sokáig és kitüntető szívélyességgel társalgott tovább a magyar gróffal. Az eset nagy port vert fel, a lapok tele voltak vele, ugyanis Königgrätz (1866) óta ez volt az első szívélyes közeledés a nagy nyilvánosság előtt porosz részről.(1*)

Így hódította meg a „Wunderstute” a kemény porosz szíveket, így csalt mosolyt és nevetést azokra a zord német arcokra, akik a 13 évvel azelőtti véres események fájdalmas emlékeit még szívükben hordozták! Kincsem ízig-vérig magyar ló volt, de itt és most Ferenc József osztrák császár legjobb diplomatájának bizonyult!

A csatolt képen, az ötéves Kincsem fiatal lovasával, Wainwright-tal, és idomárjával Hesp Róberttel Berlinben, az Union Gestütben látható. Heinrich Schnäbeli dagerotypje.

Felhasznált irodalom: Dr. Hecker Walter, Híres versenylovaink

https://www.erdelyiszalon.hu/product-page/kincsem

(1*)A két birodalom a porosz–osztrák–dán háborúban aratott 1864-es, közös győzelme után hamar szembekerült egymással a német egység megvalósításáért folytatott versengésükben. Az 1866-ban a csehországi Königgrätz és Sadowa közötti csatában az osztrák seregek nagy vereséget szenvedtek a magyar főparancsnok, Benedek Lajos táborszernagy vezetése alatt.

Brenyó József, több (nem csak) lovas (pl. "A Kisbéri Ménes története", "Kincsem", "A bábolnai Arab ménes", "A magyar galoppsport története") kötet szerzőjének, szerkesztőjének a sorait közöljük a nagy napig, azaz március 17-ig, Kincsem születésének 150. évfordulójáig.