Francia vizit

Kincsem és Csalogány augusztus 3-án indult el Goodwoodból. Vasárnap a viharos időjárás ellenére szerencsésen keltek át a csatornán, és Franciaországban, Boulogne-ban kötöttek ki.

Itt eltűnt mellőle a macskája, ami a kancát nagyon nyugtalanította. Állítólag Robert Hesp, Benson és az istállófiúk körbejárták a kikötő összes hajóját és a környező kocsmákat és jelentős pénzösszeget ajánlottak fel a becsületes megtalálónak. A beígért jutalom hathatott, mert a tarka macska végül előkerült.

Augusztus 7-én Chantilly-ba érkezett a magyar különítmény, a lovak elhelyezésére Chifney istállójában került sor. 1878. augusztus 8-án, csütörtökön a kies erdei munkapályán, az egyik fasorban jó galoppot ment a sárga kanca, ezt követően a következő versenyhelyszínre, a tengerparthoz közeli Deauville-be szállították.

Ettől a kirándulástól a trénerek mindig féltek. A mikroklíma különlegessége miatt a szárazföld belsejéből érkező lovak a tengerpart párás levegőjétől sokszor köhögni kezdtek, illetve nyirokmirigy duzzanat alakult ki náluk. Kincsemen nyoma sem volt ilyesminek, a hosszú út Newmarketből Deauville-ig meg sem látszott rajta.

Az 1874-es évjárat legjobb francia versenylovai Verneuil, Chamant, Saint Christophe, Jongleur, Stracchino és Fontainebleau voltak. És egy ideig az utóbbitól várták a legtöbbet.

Fontainebleau háromévesként lépett a pályára, és mindjárt meg is nyerte Bataille és Verneuil ellen a Poule d’Essait-t, a francia 2000 Guineast, majd a Poule des Produits-ben Jongleurt is fél hosszal megverte. Angliában többször futott, nem különösebb sikerrel, visszatérve, öt versenyben vett részt, amelyeket egy kivételével mind megnyert, ebben Jongleur és Balagny mögött harmadikként végzett, a harmadik versenyében azonban, amikor Jongleur 7 fonttal kevesebbet vitt, őt is megverte.

A Grand Prix de Deauville versenykiírása során olyan gond lépett fel Kincsem nyereményösszegének átszámításával kapcsolatban, ami akár a kanca kizárását is eredményezhette volna. A problémát az osztrák Derby-nyeremény francia frankra való átszámítása okozta /a franciák nem ismerték igazán a monarchia pénzrendszerét – a szerk./. A veszélyt Batthyány Elemér grófnak, a Magyar Lovaregylet elnökének bölcs és diplomatikus közbelépése hárította el.

Nos, eddig arra panaszkodtunk, hogy alig pár lóval kel versenyre Kincsem, mert az ellenfeleknek többnyire inába szállt a bátorsága hírnevének hallatán, és sorra visszaléptek a start előtt, akár az utolsó pillanatban is.

De nézzük csak, hogy viselték az esélytelenség terhét a büszke franciák! Kérem szépen, itt is 30-an kandidálták magukat, melyből bizony csupán hét ló állt ki ellene! Persze a vereség szégyenét már nem viselték eleganciával, de erről majd a későbbiekben számolok be.

1878. augusztus 18-án került sor a festői szépségű környezetben megrendezett Grand Prix de Deauville 2400 méteres távon megrendezett versenyére. Az összdíjazás 18.900 Frc volt.

Nézzük kik indultak, és mit írt a versenyről a korabeli sajtó:

Fontainebleau, ennek vezetőlova, Elleviou, továbbá Mondaine, Gift, Giboulée, Vinaigrette, Réveillon és Kincsem álltak starthoz. Kancánk 61 kilót vitt. Elleviou, hogy Kincsemet megölje, gyors iramban vezetett, mögötte Fontainebleau, azután Kincsem és a többiek. A kápolnánál a vezető ló már tíz hosszal jár elől, a tribünökkel szemközti oldalon Elleviou elkészül erejével, és Giboulée-val együtt lemarad. Most Kincsem jön föl Fontainebleau-hoz, amelyet beér. A fordulóban Madden pár erélyes ostorcsapása elegendő arra, hogy a kanca elmenjen Fontainebleau mellett, és a célban fél hosszal verje. Gift négy hosszal harmadik.

Az angol lapok a győzelmet nehéznek mondták, Kincsemnek szerintük mindent ki kellett adnia magából, mert Madden a túlságos hajszával tönkretette. A futás részletes leírását angol forrásból kellett meríteni, mert francia adatok nem voltak találhatóak. (A hazai sajtó is tudósított, de a forrása nem tisztázott előttem - a szerk.)

Egyetlen versenylapja volt ekkor Franciaországnak, a párizsi Le Sportsman, amelyik csupán negyedik évfolyamát élte, minden szombaton jelent meg, de a deauville-i utolsó két nap eredményeit még csak nem is tartalmazza az a teljes 1878-as évfolyam, amely Párizsban a Bibliothek Nationalban megtalálható. Hát ennyit a kicsinyességről!

Kincsem Deauville-ben hordott egyik hátulsó patkóját Batthyány Elemér gróf kapta meg emlékül, azokért a kilogrammokért, amelyeket a kancának megtakarított a nyeremények átszámításakor. Halála után több ingóságával együtt ez is, a korszellemnek megfelelően, ódondászhoz (régiségkereskedőhöz) jutott, akitől az „ereklye” báró Hoeller Mórichoz került.

A műtárgy további sorsa sajnos ismeretlen, ezért e sorok írója mit nem adna érte, ha csak kezébe foghatná azt a patkót!

Brenyó József, több (nem csak) lovas (pl. "A Kisbéri Ménes története", "Kincsem", "A bábolnai Arab ménes", "A magyar galoppsport története") kötet szerzőjének, szerkesztőjének a sorait közöljük a nagy napig, azaz március 17-ig, Kincsem születésének 150. évfordulójáig.