A szerencsét csak eladni lehet, megvenni nem!

Kincsemre nehéz ősz várt sok utazással, sikerre éhes ellenfelekkel, de riválisai hiába reménykedtek, hogy „ez a series egyszer csak megtörik”! A már említett Lehmannak, a „Wunderstute” rengeteg pénzébe került, más bukmékerek, Houghton, Macevoy is egyre csak buktak rajta, de egyelőre még állták a sarat pavilonjaikban.

Lehmann 5000-ret ad Maltzahn báró 15.000 Márkás tétjére. Metternich Konrád gróf fogadása 6000 a 20.000-hez, de olyanok is, akik csak hírből ismerték Kincsemet, mint Lord Beresford és Captain Peache 12.000-tesznek rá, hogy 2000-et nyerhessenek a Grosser Preiss von Baden versenyében 1877. szeptember 2-án.

Gróf Festetics Tasziló mindenáron indítani akart egy lovat Kincsem ellenében, ezért 25.000 frankért megvette Charles Pratt trénertől a fekete franciát, Mambrint.

A későbbiekben több futásán már nem is lehetett fogadni Kincsem győzelmére, hanem csak a második kilétére! Hasonlót, 15 évvel ezelőtt, Overdose sikereinek csúcsán éltem át magam is, de cseppet sem bánkódtam, mert Dózi győzelmét testközelből látni, na az volt az igazi főnyeremény. De erről majd egy másik posztban írok.

Nézzünk egy hazai újsághírt 1877. augusztusából.

„Hesp Róbert idomár a folyó hó végén tartandó baden-badeni nemzetközi és részben a frankfurti versenyekre indulván … sürgönyözött Baden-Badenbe, megtudandó, hogy minő az iffezheimi pálya. Ha jó, úgy augusztus 19-én indulni fog.”

Az iffezheimi versenypálya állapota megfelelőnek találtatott.

Két angol futtató viszont másként vélekedett: ezek egyike azért lépett vissza, mert lova Hampton, nemrég Yorkban mély talajon kikapott, és itt az iffezheimi süppedő gyeptől féltve törölte lovát. Hamilton herceg pedig azért nem hozatta el Charont, mert a hendikeppekre nevezett többi lovának terhét túl magasnak találta. Sebaj, két erős riválissal kevesebb!

Az alábbi történet szerint a vasúti pályák állapota nem mindenhol volt megfelelő.

A gőzmozdonyok korszakában ez volt tőlünk a leghosszabb út időben és távolságban egy német pályára. Gondoljunk csak bele, hogy a szerelvénynek időről időre, ki kellett salakolnia, szenet és vizet kellett felvennie a továbbhaladáshoz.

Gödtől Bécsig sík terepen fut a vonal, de onnan a hegyek között még egy nap és egy éjjelen át tartott az utazás. Viszont néha két nap és két éjjel, sőt esetenként még több időbe telt.

Ekkor történt egy balest, Kincsem vagonjának tengelye eltört, szerencsére senki sem sérült meg, a lovat átvezették egy másik kocsiba és indultak tovább. Itt szeretném megjegyezni, hogy az előrelátó tulajdonosa, Kincsemet minden egyes vasúti szállításnál 100.000 forintra biztosította.

Baden-Badenben pezsgett az élet. A Lichtent haler Allee-n a zenekar a Blaue Donaut játszotta, a Clubban nagy hévvel folyt a baccarat, a francia kártyával játszott hazárdjáték, a bankot éppen az adja, aki nemrég Angliában 16.000 fontot nyert whisten (négyszemélyes kártyajáték, francia kártyával, a bridzs elődje), és mivel veszíteni könnyebb, mint fizetni, ez az összeg be lett táblázva a vesztes versenylovaira. De sebaj, „Kinek nincs szerencséje a kártyán, annak szerencséje van a szerelemben”!

1877. szeptember 2. Grosser Preis von Baden, 3200 méter 24.700 Márka és a tiszteletdíj.

Többek visszalépése miatt csak Mambrin és Henckel Konotoppája indultak még Kincsemen kívül a Nagy Badeni Díj-ban. Mambrin vezetett lassú iramban Kincsem és Konotoppa előtt, így mennek el a tribünök mellett, és csak a kápolnánál kezd Mambrin valamit gyorsítani, itt Madden előredobja kancáját és azt kissé kilovagolva, négyhossznyi vezetést szerez a rastatti sarokig. Az egyenesben ostor alatt még jobban kezd menni, és három hosszal győz, Konotoppa a második.

Blaskovich Ernőt biztosan boldoggá tette az újabb győzelem, a hatalmas pénznyeremény illetve az ötvösremek arany tiszteletdíj, melynek álljon itt korabeli leírása.

„A badeni nagyherczegi díj egy tetemes nagyságú arany asztali serleg, igazabban »Aufsatz« melyet Kincsem 19-dik futásával nyert, értékes díszét fogja képezni a Tápiószentmárton kastélyának. A mű három darabból áll, egy talapzatból, a szép mívű serlegből és fedeléből, melyen a béke angyala lebeg; s egy stuttgarti aranymíves remeke s a Carlsruhei iparműkiállításon kitüntetést nyert, miért a nagyherczeg megvette. Értékét mintegy 5000 ezüst márkára becsülik.”

Szokásomhoz híven közlöm a korabeli sajtó tudósítását:

„Midőn… a Nagydíjra induló lovakat előcsengették, az egész társaság, urak, hölgyek a nyergelő helyre sietett, a nagy küzdelemre készülő paripák megtekintésére; kikről a takarók lehúzatván, idomárjok és a Stableboyk segélyével utolsó toilettjöket végezték.

Egyik csoport Konotoppát, a másik Mambrint nézegette, Kincsem még a takaró alatt sétált. Gróf Henckel derék kanczája még soha sem volt talán oly jó színben, mint itt; egyáltalában Waugh idomár minden lova kitűnő conditióban volt…

Mambrin kissé húsosnak látszott, de fekete szőre ragyogott, mint a tükör; Kincsem ellenben igen színtelenül és roppant soványul nézett ki. Mindemellett oly nagy volt a bizalom iránta, hogy…Lehmann nem a legszívesebben fogadta, s tisztán kidobott pénznek tartá utolsó napi fogadásait Kincsem ellen.

A futamról magáról kevés mondandónk van. A közönség elfojtott lélekzettel nézte a három lovat. Minden látcső Kincsemre volt irányozva. Madden az utolsó helyen feküdt a kanczával, így mentek el először az állvány előtt, Mambrin sebes iramban vezetvén egy mértföldig, azután Konotoppának engedvén azt, Kincsem még mindig hátul.

Mikor 1 1/2 mértföldet hátra hagytak, akkor Madden, ki eddig nyugodtan ült a kanczán. előrehajolt, kiereszté azt - s az állványokon a csodálkozás hangja tört ki.

A tápiószentmártoni szelekkel versenyzésben felnőtt kancza pár pillanat alatt elhagyá legsebes'b iramban rohanó vetélytársait, s innentől fogva 5-6 lóhosszal játszva nyert.

Valami zajos öröm nem üdvözlé a győztes tulajdonost, de barátai s Németország legjobb tenyésztői siettek vele némán kezet szorítani, nem első kitűnő ellenfelüket ismervén fel már Blaskovics tenyésztménveiben.”

Szegény Henckel Hugo, újra felsült...

Brenyó József, több (nem csak) lovas (pl. "A Kisbéri Ménes története", "Kincsem", "A bábolnai Arab ménes", "A magyar galoppsport története") kötet szerzőjének, szerkesztőjének a sorait közöljük a nagy napig, azaz március 17-ig, Kincsem születésének 150. évfordulójáig.