Pesti majális

Illendő lenne pár szót szólni Kincsem tenyésztőjéről, Blaskovich Ernőről, aki nélkül ez a történet el sem kezdődhetett volna. Azt érzékelem sajnos, hogy a köztudatban egy felszínes, hamis kép él róla, főleg a Kincsem-film miatt, amelynek (érdemei elismerése mellett) Blaskovich Ernője, köszönőviszonyban sincs a valóságos történelmi alakkal. Ideje hát, kicsit árnyalni ezt.

Első fő cáfolandó dolog az, hogy Blaskovich se nem volt léha, kicsapongó, se nem volt felelőtlen, pazarló életvitelű ember. Sőt pont az ellenkezője.

Nézzünk tehát egy rövid életrajzot róla:

Főhősünk a jómódú és tekintélyes nemesi származású ebeczki Blaskovich család sarja, 1834-ben született. Édesapja, e. Blaskovich Bertalan jogi végzettséggel bírt, volt táblabíró, és a kecskeméti járás szolgabírája is, akit a Vaskorona-rend vitézévé avattak. Édesanyja, a jómódú zsadányi Almássy családból származó köznemes, zsadányi Almássy Erzsébet volt.

Apai nagyapja, e. Blaskovich József, szintén egykori táblabíró, aki Hont vármegye országgyűlési követe volt. Anyai nagyapja, zsadányi Almássy József pedig Heves vármegye alispánja, majd később Gömör vármegye főispánjaként köztiszteletben álló ember.

Végezetül meg szeretném említeni még „Neszti” nagybátyját, e. Blaskovich Gyulát, aki szintén Heves vármegye főispánja volt, ő 1848-49-ben alispánként vezette a megyét.

Ernő 14-15 éves fejjel élte át a Szabadságharcot, tehát voltak élményei, benyomásai erről az időszakról. Felnőttként szenvedte meg a Bach-korszakot, érthető, hogy politikával, közügyekkel nem akart foglalkozni, maradt valami más terület az életben, melyben maradandót alkothatott. A versenyszellem, a lóhoz értés, a lószeretet öröksége, apáról fiúra szállt a Blaskovich családban. Ugyanis mindegyik férfitagja tenyésztett, lovagolt és hajtott. A család története során tizennégy Blaskovich birtokán legelt angol telivér versenyló. Sőt, 1828-ban a Pesti Gyep alapításának aláírói közé tartoztak.

Ezen a ponton befejezem a család méltatását, mert nem akarom untatni olvasóimat. Összefoglalva főhősünk egy gazdag múltú, köztiszteletben álló köznemesi család leszármazottja, aki nem vállalt közhivatalt, hanem alföldi birtokán nagyon eredményesen gazdálkodva megteremtette azt a tárgyi és személyi infrastruktúrát, amely „úri passziója” a lótenyésztés és a versenyeztetés háttere volt. 1863-ban alapított magánménese halála után is fennmaradt, örököseinek értő közreműködésével 80 évjáratot nevelt fel.

Sőt, Budapest épített örökségét is gazdagította, melyről az alábbiakban írok.

1878 tavaszán elkészült Blaskovich Ernő reáltanoda utcai palotája, amit Kincsemről nevezett el. A mai léptékkel nézve is impozáns épület a maga korában valóságos kis ékszerdoboz volt.

„A »Petite-Maison«, melyet Kincsem tulajdonosa építtetett itt Pesten, május 1-ére teljesen elkészült és bebútoroztatott. Egy valóságos Kincsesház az most, mind külső, mind belső csínre és tartalomra nézve.

A márvány lépcsők és oszlopok, a termek coloritja, kárpitozása, a comfort és ízlés a legszebb harmóniában. A Souterraint a portás és Monsieur de Cousinier departementje foglalja el. Az emelt földszinti lakosztály termeit sajnálatunkra nem láthattuk, de igen Ízlésesnek képzeljük annak Ízléséről következtetve, a ki azt lakja.

Az emeleten a tulajdonos lakosztályába egy csinos tágas vestibulból jutunk, mely egyik felől egy nagy terembe, más oldalról pedig a tágas ebédlőbe vezet, fa burkolatú falakkal, s a remek billikomokkal, melyeket részint a tulajdonos mint lovas nyert el küzdelemben, részint Bajnok, Zrínyi, Grollo, Lady Patroness és Kincsem nyereményei. Innen egy téli virágházba léphetni, mely az udvarra nyílik, és honnan az istállók beláthatok. A nagy teremből nyílik még egy író-, egy háló- és fürdő szoba, a komornyik lakása, guarderobe stb.

A kis udvar hátsó részét csinos, svájczi modorban épült istálló és kocsi-szín foglalja el, a mellékudvarban a paripa és eb-ólak vannak. Egy szóval minden együtt van e kis garzon lakban, mi a tulajdonos szívének és szemének legkedvesebb : »Sou Ange, son cheval et son chien.« „

De térjünk csak vissza Kincsemhez! A pesti versenyről így tudósít a sajtó:

1878. május 14-én, Pesten állt starthoz a sárga kanca (6 kiló plusz teherrel) a másodosztályú Államdíjban 3200 méteres távon, 2787 frt.

A mezőnyt csak Prince Giles the First és Gondolat alkották. Jó indulás után Gondolat kivált, és rettentő sebesen ment, amit bírt. Csakhamar 30-40 hossz választotta el Kincsemtől, amely mögött Prince leselkedett a megfelelő alkalomra várva. Feleúton Madden indítja Kincsemet és Princ-cel üldözőbe veszik a vezetőt, és miután beérik, a távoszlopnál Heckel gróf lova Prince Giles the First nem bírva az iramot lemarad, és a kanca nyer, amint akar öt hosszal. Érték 2737 1/2 frt az elsőnek, 337 1/2 frt a másodiknak.”

Felhasznált irodalom: https://www.erdelyiszalon.hu/product-page/kincsem

Brenyó József, több (nem csak) lovas (pl. "A Kisbéri Ménes története", "Kincsem", "A bábolnai Arab ménes", "A magyar galoppsport története") kötet szerzőjének, szerkesztőjének a sorait közöljük a nagy napig, azaz március 17-ig, Kincsem születésének 150. évfordulójáig.