Kis-Bér, több mint egy díj
Kincsem harminckettedik futására újra a pesti gyepen került sor, amelyről érdemes megemlíteni, hogy az első pesti lóversenyt gróf Széchenyi István sokéves erőfeszítései után, 1827. június 6-án, egy négynapos versenysorozat keretében rendezték meg a pesti síkon a gubacsi dűlőben. Az első futam az "Elegyes futtatás" volt, amelyben a ménesgazdák magyar és osztrák nevelésű lovai indulhattak. A tizenegy ló versenyét a gróf Széchenyi István nevelésében felnőtt, Babieka nyerte, melynek tulajdonosa Károlyi György gróf volt.
A Pesti Lóversenyző Társaság, 1827-ben vette bérbe a várostól a délkelet-pesti, a mai Üllői út és Soroksári út között fekvő 230 holdas területet évi 400 forintért /100 arany/. Pár hónap leforgása alatt kialakították a 2340 méter hosszúságú pályát, a páholyos fatribünöket, a pálya mellett futó utak mellé 1500 fát, rengeteg bokrot, díszcserjét, illetve 460 eperfát ültettek. Ez is a "legnagyobb magyar" ötlete volt, a selyemipar támogatása okán.
A nézőtereket 15 ezer ember látogatta az első versenynapon, amelyek díszítésére és karbantartására később is jelentős összegeket fordítottak. Mindez 1848-49-ben teljesen elpusztult.
A sors az egyik kezével elvesz, de a másikkal ad. Jó példa erre az alábbi történet, mert 1853-ban a sors visszaadott valamit nekünk.
Nem lenne teljes a kép a „Csodakanca” koráról, ha nem ejtenék szót egy jelentős intézményről, mert, ha nincs az I. Ferenc József császár által alapított Kisbéri Ménes, (K.u. Staatsgestüt Kisbér) akkor anélkül nincs Kincsem sem.
Nagyon röviden annyit erről a patinás ménesről, hogy 1853-tól 1962-ig tartó működése alatt világhírűvé tette a magyar telivértenyésztést (angol telivér) és számolatlanul ontotta a kiválóbbnál-kiválóbb versenylovakat. Nem utolsó sorban a kisbéri-félvér fajta hazája.
Mint az előző írásaimból is kiderül, Kincsem apja, a kiváló fedezőmén, Cambuscan és Kisbér apja, a másik kiválóság Buccaneer 20 éven keresztül szolgálták a magántenyésztők igényeit. Így kerülhetett Wathernymph is több alkalommal Kisbérre „farsangolni” mindkét mén partnereként, és így született meg végül a mi csodánk: Kincsem. Az is külön érdekesség, hogy a Városról elnevezett díjat nyerte meg, ahol fogant és ahol később a saját születésnapján 1887. március 17-én kimúlt.
/Ebben az írásban nem szeretnék foglalkozni a születési helyet illetően, mert óhatatlanul megosztanám ezzel a közvéleményt! Ez a 150. születésnap viszont a közös ünneplésről szól!/
De térjünk vissza a pesti síkra! A magyar sajtó csak pár sorban tudósít az 1878. május 16-án lefutott versenyről.
Pest, Kisbéri-Díj 2000 méter, 3487 ½ frt
„Most újból csak (Henckel gróf lova-a szerk.) Prince Giles the First áll ki ellene. Kincsem vezet két hosszal, mögötte Prince. Egy fél mérföld után Kincsem menni kezd, a másik lemarad, és Kincsem három hosszal győztesen fut át a czélponton”
Kincsem 69 ½ kg-ot vitt, míg mén riválisa 65 kg-ot.
A csatolt képet Tarjáni Antal készítette.
Fadrusz János szobrászművész azt a pillanatot ragadta meg, amikor báró Wenckheim Béla, belügyminiszter, miniszterelnök, majd haláláig a király személye körüli miniszter, Kisbéren a fedett lovarda előtt fogadja a császárt, I. Ferenc Józsefet. Ló és lovasa egy irányba, az uralkodóra pillant. A történet /oral history/ forrása, dr. Bódai József, Imperiál állatorvosa.
Brenyó József, több (nem csak) lovas (pl. "A Kisbéri Ménes története", "Kincsem", "A bábolnai Arab ménes", "A magyar galoppsport története") kötet szerzőjének, szerkesztőjének a sorait közöljük a nagy napig, azaz március 17-ig, Kincsem születésének 150. évfordulójáig.
