Távlati tervek

Az előzőekben röviden írtam a pesti pálya pusztulásáról, ami valóságos tragédia volt a maga nemében. A forradalom és az 1848-49 évi hadmozdulatok alatt a gazdátlanná váló létesítményeket nem kímélték a vandál tolvajok.

A Széchenyiék által értő műgonddal telepített és ápolt növényzetet letarolták, tőből kivágták az összes fát, bokrot, díszcserjét. A tribünök faanyagát széthordták! Három évbe telt ezt a hatalmas pusztítást kiheverni. A pályafelügyelő, Johann Heinrich von Nepomuk nevéhez fűződik a pesti lóversenytér újjáépítése, ő vállalkozott erre a kortársak szerint lehetetlen feladatra. Sikerrel.

Beharangozó Kincsem nyári programjáról:

„Kincsem-nek ez évben irigylendő körútja lesz, melyet Bécsben kezd meg. Itt az 1000 és a 600 db aranyas államdijakban, úgyszintén a Trial Stakesben fog futni. Innen Hamburgba megy a Reuard-Rennen nagy díjáért. Aztán Angliába valószínűleg a Goodwoodi versenyekre, hol a legjobb angol lovakkal találkozhatik, onnan pedig Francziaországba, a Deauvillei Nagy-díjért, ottani tartózkodása augusztusra fog esni, de már a szeptemberi Baden-Badeni versenyeken visszautazóban lesz, s az ősz elején jön vissza.”

Henckel Hugo fanatizmusa feltűnt a sajtó számára is, Kincsem méltatása mellett ezt írták a grófról a magyar lapok.

„Ami a pesti versenyekben szerepelt idősb lovakat illeti: Kincsem háromszori futása volt a legnagyobb mágnes, mi а rákosi versenyeknek oly vonzerőt adott az idén. A kancza múlt évi formájához híven, az idén is épp oly könnyűséggel futott el vetélytársai elől mint tavaly, daczára a nagy tehernek, mit számos nyereményeiért az államdíjakban vinnie kellett. Egy »on dit« szerint, mely a nagy közönség közé szivárgott, gr. Henckel meghagyta volna trainerjének, hogy Kincsem ellen — akárhol fut a birodalomban vagy Németországban, legalább egy lovat mindig indítson. 

Nem tudjuk, meddig tartja ki ezt a Henckel istálló, lova elég van ugyan, de két kitűnő »Moverje« (Konotoppa és Prince Giles) aligha meg nem elégelték már e kísérleteket. A közönség kíváncsiságát még inkább fokozá e tény, s messze földről csupán azért jöttek Pestre, hogy láthassák a győzhetlen kanczát, melyet hangos örömtapssal üdvözölt mindig a közönség, midőn győzelmei után tulajdonosa a bírói páholy előtt elvezette. A másik kitűnő 4éves, Baltazzi úr Tallósa — ép oly superioritást mutatott az idén is a többi lovak ellen mint tavaly; ellenben Critérium, Lőrincz, Rococo, Erzsi változó szerencsével futottak. Hírnök és Bibor, Konotoppa és Dryad pedig egészen szokott formájukon kívül estek. A versenyek előtt ideállt nagy forróság által keménynyé lett pályát általában több ló megérezte, bár a gyep azon végső pár száz ölét, hol a befordulás után a legsebesb döntő küzdelem történik, mindennap bőven felöntözteté az intézőség.”

Kincsemnek 1878. május 19-én Pesten, az első osztályú Állam-Díj megnyerése volt a következő feladat.

A mezőny most is meglehetősen foghíjas volt, mert az ellenfelek egyszerűen nem akartak kiállni a biztos vereség tudatában Blaskovich kancája ellen. Ez teljesen érthető álláspont a futtatók részéről, mivel voltak akik nem akarták kockáztatni lovuk veretlenségét, vagy esetleges sérülését.

Végül csak a Henckel-istálló Konotoppája és saját istállótársa, Altona indult a futamban Kincsem ellen.

Eleinte a „Csodakanca” mutatta lassú iramban az utat, majd Altona ment az élre, az iram felgyorsult, a fordulóban Kincsem előretört, és néhány hoszszal, könnyedén nyert istállótársa előtt. Ebben a versenyben szegény Konotoppa start-cél harmadikként állandóan hátul maradt.

Brenyó József, több (nem csak) lovas (pl. "A Kisbéri Ménes története", "Kincsem", "A bábolnai Arab ménes", "A magyar galoppsport története") kötet szerzőjének, szerkesztőjének a sorait közöljük a nagy napig, azaz március 17-ig, Kincsem születésének 150. évfordulójáig.