Újra Pesten!

Mindig gondolkodóba ejt, ha kutatásai során egy elsőre ismeretlennek tűnő emberrel találom szembe magam. Aztán keresgélek egy kicsit a szakirodalomban és rájövök, muszáj, hogy bővebben írjak róla, mert megérdemli! Így voltam ezzel a névvel is, aki után nem kellett sokat kutakodni, hogy rátaláljak Ritter méltatására. Nézzük, ki is volt Ő!

1853-ban Ferenc József császár arról rendelkezik, hogy Kisbéren a ménes parancsnokának Generalmajor Franz Ritter von Wallyemarét, azaz Ritter Ferenc vezérőrnagyot kell kinevezni.

Ritter Ferencet azzal bízta meg az uralkodó, "hogy töretlenül és megkülönböztetett figyelemmel végezze a ménes kialakításának feladatát, a hadsereg parancsnokságot pedig arra kötelezi, hogy minden javaslatot, amelyet Ritter Ferenc a feladat végrehajtásával kapcsolatban tesz, azonnal és tökéletesen hajtsanak végre."

Ritter kiválóan képzett hippológus, rendkívüli szervezőkészséggel megáldott nagyszerű lovastiszt, az érdekek könyörtelen végrehajtója, de békülékeny és engedékeny, ha a dolgok a megfelelő irányba haladtak. Ami még rendkívül fontos volt ebben az esetben, Ritter Ferenc az udvar teljes bizalmát bírta, igen magas megbecsülést élvezett Ferenc József részéről.

Ritter Ferenc befolyását arra is felhasználta, hogy a szabadságharc bukása után nehezen magára találó lóversenyzést állami pénzből biztosított Császár Díjakkal (100–200 arany) segítse. 1860-tól őt nevezik ki a remonda (betanulatlan katonalovak) parancsnokság főparancsnokává.

Az ő javaslatára hozza létre a császár, a magyar lótenyésztés javára szánt „alapítványt” 250 ezer forinttal, mely összeget és annak kamatait – az „Ötös bizottmány”, majd később a „Kilences Bizottmány” kezel. Ezt az erőforrást az Angliából történő vásárlásokra fordítják, a kancákat, csikókat utána árverésen magántenyésztőknek adják el. Az így nyert bevétel pedig újra az alapítványt erősítette.

Ritter megbízza Francis Cavalierót, hogy a Kisbéri Ménes részére telivéreket vásároljon Angliában. Az ő javaslatára veszi meg 1865-ben Angliában Butts ezredes Buccaneert, ez a mén és a szintén Cavaliero megbízásából 1872-ben vásárolt nagyszerű Cambuscan is a Kisbéri Ménesbe kerül.

Szóval Kincsem egy olyan díj elnyeréséért fog indulni, amelynek névadója az az ember, akinek tulajdonképpen a magyar telivértenyésztés felvirágoztatását köszönhetjük. Illetve közvetve Kincsem létezését is!

A versenyről ezt írták a korabeli sajtóban:

Kincsem első nap a Ritter-díj aranyaiért valószínűleg »walkowert« fog csinálni, mert nem hisszük, hogy találkozzék második ló mely induljon, hogy csupán tételét visszanyerhesse. Arra pedig, hogy valamelyik az első helyért küzdhessen vele (s ezek esik Altona, Pfeil, Prince Giles I. és Lőrincz lehetnek) sokkal rosszabb chancejuk van (egyenlő teher alatt), mint sem hiába kísérletet tennének, meggondolhatván, hogy a kancza Baden-Baden mély talaján is 7 kilót tudott adni Prince Giles-nek.

Pesten, 1878. október 20-a, vasárnap a St. Leger napja. A gyönyörű nyárias időben, a rákosi mező zsúfolásig metélt. Sisi, a királyné nagy kísérettel jelent meg az udvari páholyban. A mezei gazdák versenye után, amelynek a tizenkét gyolcsinges, színes mellényes lovasa közül a szolnoki Herédi István lett a győztese Borossal, a Ritter-díj került sorra, és ebben Kincsem Maddennel, ellenfél híján körüljárván harsanó éljenek kíséretében tért vissza.

Jutalma 1625 frt volt.

Felhasznált irodalom: Dr. Hecker Walter, Híres Versenylovaink

Brenyó József, több (nem csak) lovas (pl. "A Kisbéri Ménes története", "Kincsem", "A bábolnai Arab ménes", "A magyar galoppsport története") kötet szerzőjének, szerkesztőjének a sorait közöljük a nagy napig, azaz március 17-ig, Kincsem születésének 150. évfordulójáig.