Menni vagy maradni?

Sokan kérdezik tőlem, hogy Kincsemnek miért nincsenek jelentősebb versenytrófeái, olykor miért csak 1-2-3 ellenfél felett aratott győzelmet?! Az alábbi történet részben magyarázat erre.

Francis Cavaliero előrehaladott tárgyalásokat folytatott 1879 tavaszán egy újabb, sok sikerrel és nem kevés bevétellel kecsegtető angliai „expedíció” létrejöttéért. Úgy számoltak, hogy ismét Goodwood-ban, illetve Epsomban kötnének le matcheket a korszak legjobb angol lovaival, illetve Parole-val az „amerikai Kincsemmel”, mely versenyek reménybeli nyereménye 40-50 ezer forint lenne. Parole 1879 első felében messze a legjobb ló volt az egész Szigetországban.

Ezt írja Cavaliero Angliába: „Az amerikaiakra pályázom, hogy odahajítsam nekik a kesztyűt, és egy matchet hozzak létre Parole és Kincsem között. Egyezer fontot tartok a mi részünkről, és szeretnék vele megmérkőzni a Goodwood Cup távján egyenlő teher alatt, akár Baden-Badenben, akár Newmarketban. Az utóbbi esetben a kancának az utazásért 3 font előnyben kell részesülnie.”

Sajnos ezek a törekvések két ok miatt hiúsultak meg.

Az első ok az volt, hogy Parole visszaesett formáját tekintve, és mind Ascotban, mind pedig a soron következő versenyeken is megverték ellenfelei, így érdektelenné vált a továbbiakban a fogadók szemében. Ez persze még nem ok törölni az angliai utazást, hiszen Kincsem iránt éppen ezért is nagy lett volna az érdeklődés és rá a fogadási kedv cseppet sem csappant volna. Sőt!

Azonban Robert Hesp volt az, aki Francis Cavaliero és Blaskovich Ernő számításait keresztülhúzta. Ugyanis az idősödő tréner nem vállalta a kiutazással járó tortúrát, az út fizikai fáradalmait és a versenyekkel járó felfokozott idegi megterhelést, a „strapacz”-ot! Valószínűleg jó jellemzést adtak róla a kortársak, miszerint a mester ugyan kifelé sohasem mutatta ki indulatait, de befelé annál jobban emésztette magát a vélt vagy valós problémák miatt.

Robert Hesp azzal az indokkal mondta le az utazást, hogy nem hagyhatja itt a reá bízott lovakat gazdátlanul a gödi idomítótelepén hónapokra, mivel ez tisztességtelen lenne megbízóival szemben. Blaskovich Ernő ezek után természetesen nem engedte Kincsemet Angliába menni, hiszen tudta, hogy Hesp minden rezdülését érti Kincsemnek, az ő szaktudása, odaadó felkészítő munkája a siker egyik záloga és bizony, a nyerő pároson változtatni nem szabad!

Nézzük akkor, hogyan alakult tovább a „Csodakanca” versenykarrierje!

Kincsem idei hatodik versenyében, szintén Bécsben, 1879. május 28-án a Staatspreis Erster Classéban újra Prince Giles the Firsttel került össze. Gróf Neckel Hugo sohasem adta fel abbéli törekvését, hogy egyszer győzni tud valamelyik lovával Kincsem ellenében.

Robert Hesp vezetőlónak azt a Bolygót nyergelte fel, amelyet hamarosan kivisznek a német császár Vilmos, állami ménesébe. A start után Bolygó vezet a távoszlopig, itt Prince Giles the First, amely eddig Kincsem mellett, a külső oldalon haladt, verve visszaesett, ezután a sárga kanca egy ugrással elsuhant Bolygó mellett, és két hosszal könnyen nyert.

A csoda, melyre Henckel gróf várva-várt ezúttal is elmaradt!

Brenyó József, több (nem csak) lovas (pl. "A Kisbéri Ménes története", "Kincsem", "A bábolnai Arab ménes", "A magyar galoppsport története") kötet szerzőjének, szerkesztőjének a sorait közöljük a nagy napig, azaz március 17-ig, Kincsem születésének 150. évfordulójáig.