Kincsem harmadik győzelme is a Sztáray színeknek hozott dicsőséget.

De vajon miért nem a tápiószentmártoni Blaskovich Ernő indította, nevezte versenybe kedvenceit? Erre hamarosan válaszolok, de honnan ez a szenvedély a lovak iránt? Az okok megértéséhez vissza kell repülnünk az időben...

Szóval nézzünk csak utána, honnan ez a nagy versengési kedv?!

Ernő volt a családban a legkisebb fiú, kései gyerek, ráadásul kicsi, vézna legényke akiben égett a bizonyítási vágy. Elsőre hatalmas bajuszt növesztett, aztán nem mellesleg kitűnően megtanult lovagolni, hajtani. Az a szívós, kitartó, jó értelemben vett akaratos karakter volt, aki ifjúvá cseperedve bebarangolta a Tápió vidékét ismert minden árkot, bokrot, legelőt, rétet és mire eljött az öröklés ideje tudta, hogy azokat a birtokrészeket kéri majd magának, amelyek alkalmasak lovak tenyésztésére is. Úrlovasként Blaskovich 1857-ben nyerte első versenyét, amely egy ügetőverseny volt, két angol mérföldre kimérve, a törökszentmiklósi tarlón (sic.)

Korabeli tudósítás szerint: "Blaskovich Ernő úr az 1850-es évek vége felé kezdett egy pár telivért szerezni; - eleinte csak használati lovakat vett versenyekre és vadászatra; néha futtatott is. Maga is lovagolván versenyeken, az anyagot is jól megválasztá, s több Ízben nyert úrlovar-versenyeken. Tápiószentmártoni kastélyának ebédlőjét díszítő serlegek és más tiszteletdíjak, köztük 2 nagy ezüstmívű remekmű, Bécs városa polgár-díjai 1870 és 1871-ből, a debreczeni nagy ezüst kulacs, melyet Lucknow ménjével nyert, s a remek kis mozaik mű, a Lichtenstein-Díj, ami a pesti Koronázási akadályverseny trófeája volt egy része ez időből való."

A korabeli és sajnos hiányos dokumentumok szerint legalább 84 versenyben indult és 26 alkalommal győzött!!! Kocsi, szekér, ügető, gát és galoppversenyekről van szó. Blaskovich Ernő a régi korok, egyszerre lovagias és virtuskodó nemesének megtestesítője. Aki ugyanakkor tudta mi a mérték, összességében nagyszerű Ember volt. Jó és sikeres gazdálkodó, megfontolt, ha kell takarékoskodó üzletember, akinek nagyon jó érzéke volt a lótenyésztéshez és szerencséje a zöld gyepen!

Nos, alig tíz-tizenkét év telt el azóta, hogy "Ernyeszt"-nek 1862-ben Waternymph képében ölébe hullott a szerencse és innen már minden történelem...

De erre a szerencsére nagy szükség is volt, mert Waternymph-et megkísérelték ellopni! Mivel nemcsak rendkívül kemény versenyló, nemcsak kiváló vadászló, hanem nagyon szép kanca is volt, felfigyeltek rá a környékbeli lókupecek. Egy éjjelen Tápiószentmártonból, az istállójából el akarták rabolni. Az esetnek, lovas üldözés verekedés, bírósági ügy lett a vége, de a lényeg, hogy a ló sértetlen maradt.

Na, e kis(?) kitérő után jöjjön a válasz a bevezetőben feltett kérdésre, miért nem Blaskovich színeiben futottak lovai német földön?

1870-ben Blaskovich Ernő és Miklós, Sztáray János gróf és Batthyány Elemér gróf egy futtató szövetséget hoztak léte, ez akkoriban divatos dolog volt /és most is az/. Ez azt jelentette, hogy a nyereség és a veszteség is közös. A versenyistállót pedig a köztük legtöbb tapasztalattal rendelkező Sztáray János vezette, így a versenyekben induló lovak az ő színeiben futottak. Ráadásul német honban a versenyszabályok előírták, hogy lovakat csakis német versenyegyletek tagjai nevezhetnek. Ennek a követelménynek is csak Sztáray felelt meg, így hát ő nevezte a lovakat.

Kincsem 3. versenyére 1876. július 9-én a hamburgi Derby-meeting második napján került sor. Álljon itt a korabeli tudósítás, miszerint:

"A futam hivatalos neve, a Hamburger Criterium  2500 márka. Németországi és magy.-osztrák bírod. 2 éves lovak számára. Táv. 950 méter. (14 nevezés).

Gróf Sztáray J. nev. Blaskovies ur sga k. Kincsem, a. Cambuscan, a. Waternymph 56,1/2 kg. (3 külön) Madden 1. Br. Oppenheim 2é. р.k. Adelaide 53,1/2 kgr. Wilson 2. Br. Springer G. sga m. Hamburg 55 kg. Corser 3. Kincsem ment a mezőny élére és canterben nyert. Adelaide, mely sehogy sem akart az indító-oszlophoz menni, megveri az utolsó pillanatban Hamburgot 1/2 hoszszal a 2-ik helyért."

A hazai lapok így tudósítanak Hamburg-Horn-ból: "Kincsemre az ominózus 13-as programszám sem hozott veszedelmet. Adelaide nyugtalan volt, és csak két hamis start után keltek simán útra a lovak. Kincsem azonnal lábra kapott Hamburg mellett, hátrább az erősen szárba menő Adelaide következett. A könyöknél már megszűnt minden ellenállás, Kincsem frissen jött befelé, végül másfél hosszal nyert az acélos kis angol kanca, Adelaide előtt."

Egy verseny értékét a pénzbeni díjazáson túl az jellemzi, milyen kvalitású ellenfeleket utasít maga mögé a győztes. Nos a friss Adelaide éppen most érkezett Angliából, ahol június 22-én Newtonban megnyerte a Haydock Plate-tet, és előzőleg, június 9-én Manchesterben a John O’Gaunt Plate-ben csak félhosszal szorult le másodiknak. Szóval, személyében egy igen jó ellenfelet győzött le Kincsem.

Felhasznált irodalom: Hoeller: Kincsemek, Dr. Hecker Walter, Híres versenylovaink, A Kisbéri Ménes története, Kincsem - a verhetetlen versenyló igaz története. Társszerző jómagam.

Brenyó József, több (nem csak) lovas (pl. "A Kisbéri Ménes története", "Kincsem", "A bábolnai Arab ménes", "A magyar galoppsport története") kötet szerzőjének, szerkesztőjének a sorait közöljük a nagy napig, azaz március 17-ig, Kincsem születésének 150. évfordulójáig.